Patikák harca a vevőkért

Utolsó frissítés: 2021 november 05.

Az egyetemi tudományos kutatómunka igenis lehet érdekes! A jó témaválasztásnak köszönhetően a hallgatók úgy ülhetnek le megírni szakdolgozatukat vagy Tudományos Diákköri Konferenciára szánt értekezésüket, hogy a kíváncsiság és az új eredmények megismerésének vágya fogja őket munkára ösztönözni - nem pedig a határidő közelsége. Cikksorozatunk célja, hogy olyan embereket mutassunk be, akik sikeresen megtalálták azt a témát, amibe örömmel ástak munkájuk során egyre mélyebbre.

Hortolányi Árpád, a Károly Róbert Campus kereskedelem és marketing szakon végzett, jelenleg vezetés és szervezés mesterszakos hallgatója  Patikák harca a vevőkért című dolgozatával 2. helyezést érte el a 2018/2019. tanév tavaszi Tudományos Diákköri Konferenciáján. A vele készített interjú során többek között elmondta, hogy bár a Gyöngyösön üzemelő gyógyszertárak vonatkozásában végezett kutatásokat, ám eredményei sok esetben általánosíthatók. A város specifikus kérdései mellett ugyanis megjelentek olyanok is, melyek bizonyos korosztályhoz, nemhez vagy életciklushoz köthetők.

 

Tisztán láttam, hogy mi a cél
A Tudományos Diákköri Konferencia lehetőségével tanulmányaim során több alkalommal is találkoztam, ugyanis az oktatók és az intézmény is folyamatosan népszerűsítette. A kezdő lökést mégis egy hallgatótársamtól kaptam. Egy tudományos versenyre az OPEV-re készültem a Károly Róbert Campus csapatával és ekkor egy kötetlen beszélgetésen vettünk részt korábbi versenyzőkkel. Ők olyan természetes módon beszéltek a TDK-ról, hogy azonnal éreztem, ebben nekem is részt kell vennem. Más volt egy olyan embertől hallani a részleteket, aki ugyanúgy hallgató, mint én. Ezt követően tisztán láttam, hogy mit szeretnék csinálni, mi a cél.

Témavezetőmet nem klasszikus módon választottam, inkább egymásra találtunk
A témavezetőmet nem klasszikus módon választottam, inkább azt mondanám, hogy egymásra találtunk. Mivel a vásárlói preferenciákat szerettem volna vizsgálni a gyógyszerértékesítés területén, egyértelmű volt, hogy marketinges témavezetőre lesz szükségem. Dr. Domán Szilvia főiskolai docens előadásait mindig imádtam, személyében, ha mondhatom így, egy végtelenül „laza”, ugyanakkor szakmai és gyakorlati ismeretekkel magas szinten ellátott oktatót ismertem meg. Beszélgetéseink során pedig megállapítottuk, hogy az érdeklődési körünk több ponton megegyezik. Az egyik ilyen az egészségpiac és a gyógyszerértékesítés témaköre, melyhez mindkettőnket családi szálak is kapcsolnak. Ezek után nem volt kérdés, hogy kit kérjek fel témavezetőnek.

A közös munkánk elég pörgős volt
A közös munkánk elég pörgős volt, mivel viszonylag rövid idő állt rendelkezésre a konferenciáig. Volt olyan pillanat, amikor azt éreztem, hogy nem fog menni, túl sok a munka és túl kevés az idő. Ezekben a percekben volt a legnagyobb szükségem a konzulensi támogatásra. Nem csak meghatározta a témát, majd elengedte a kezem és jótanácsként annyit mondott: „Csináld!”, hanem napi kapcsolatban voltunk. Nagyon sok tanácsot adott, felhívta a figyelmemet a hibákra és bőségesen ellátott szakmai anyagokkal, amiből sokat tanultam.

Patikák harca a vevőkért: Gyöngyösi lakosok gyógyszertárválasztási preferenciái
Mint említettem, az egészségpiac kutatásának személyes indíttatásai vannak. Családom több taggal is képviseli magát ebben az iparágban, így gyakran forgok ezekben a körökben. Egy alkalommal fültanúja voltam két gyógyszerész beszélgetésének és egy elhangzott kérdésre felkaptam a fejemet: „Rendben, hogy folyamatosan növelni kell a forgalmat, de hogy? Van egy határ, ami fölött már nem lehet, nincs több a rendszerben.” Ezen elgondolkoztam és elkezdett foglalkoztatni, hogy valóban nem lehet többet kihozni a rendszerből, tényleg elérte a határt? Elkezdett foglalkoztatni, hogy mi mozgatja a fogyasztót, hogyan lehet olyan plusz értéket kínálni, ami vonzóvá tesz számára egy gyógyszertárat. A témaválasztásom tehát egy valós probléma felvetéséből származott.

Gyöngyösön végzett kutatás sok esetben általánosítható eredményekkel
Ugyan a Gyöngyösön üzemelő gyógyszertárak vonatkozásában végeztem a kutatásaimat, de sok esetben országosan általánosítható eredményeket kaptam. A város specifikus kérdései mellett megjelentek olyanok is, melyek bizonyos korosztályhoz, nemhez vagy életciklushoz köthetők. Érdeklődtem a válaszadóknál például a gyógyszertárak ismertsége, látogatottsága, illetve elfogadottsága iránt. A vásárlói preferenciák megvilágításához feltártuk a gyógyszertárak berendezéseivel, megjelenésével, megközelíthetőségével vagy az árukészletével kapcsolatban fennálló fogyasztói elvárásokat is.

Bizalmi viszony
A kutatás alapján megállapítottam, hogy a gyógyszerértékesítés során részben hasonló vásárlói preferenciák mutatkoznak, mint a hagyományos kereskedelemben, viszont a döntések egy részénél eltérő motivációs tényezők is tetten érhetőek. A hagyományos kereskedelemben alkalmazott reklámok elsöprő erejével szemben, ebben az ágazatban nagy szerepe van a bizalmi viszonynak, vagyis a véleményvezérként megjelenő orvosoknak, gyógyszerészeknek.

A megszerzett tudást nem lehet elvenni
Véleményem szerint a megszerzett tudás az ember sajátja örökre, melyet nem lehet elvenni tőle. Ezért a dolgozat megírása során és a konferencián megszerzett tapasztalatok tudássá konvertálódva olyan képességeket adnak, melyeket bármikor képes leszek hasznosítani. A témában végzett kutatásommal és munkámmal kapcsolatban volt már megkeresésem a versenyszférából, ugyanakkor jelenleg más terveim vannak, folytatni szeretném a kutatómunkát.  

Talán pont egy ilyen dolgozatnak köszönhetően kínálják fel álmaid munkáját
Mindenkit arra bíztatok, hogy próbálja ki magát a Tudományos Diákköri Konferencián, hiszen ez egy hatalmas lehetőség. Lehetőség arra, hogy elkészítsen egy kiváló szakdolgozatot, arra, hogy következmények nélkül kipróbálja, milyen egy szakdolgozatvédés és arra, hogy megtalálja azt a témát, amivel a legszívesebben foglalkozna, mint szakember. És ki tudja, talán pont ezen a konferencián kelti fel a figyelmét valakinek, aki felkínálja neki álmai munkáját. 

 

szöveg: Hortolányi Árpád, Nagy Réka
fotók: Hortolányi Árpád, pixabay.com