Hírek

A GATE-s múlt

1993-1996 között végeztem a GATE gyöngyösi főiskolai karán, kertészeti szakirányos agrármérnökként. 1996-1997 között ugyanitt szőlész-borász szakmérnöki képesítést szereztem, ezt követően 1997-2001 között Gödöllőn végeztem gazdasági agrármérnöki szakon. Gyöngyösön nagyon családias volt a hangulat, ami egyszerre adott lehetőséget egy nagyon jó színvonalú szakmai képzésnek és szélesebb szemléletű általános képzésnek. Ez a szakmai gyakorlati oldalról közelítő saját oktatógárdának, valamint a vendégoktatók magas számának egyaránt köszönhető volt. A párhuzamos gazdasági képzés kapcsán mindig jelen volt a gazdálkodási szemlélet is. Nagyon jó közösségek kovácsolódtak a hallgatókból, sok szép emléket őrzök és máig tartó szakmai és egyéni barátságok maradtak fenn.

A borászat iránti érdeklődés

A Kunsági borvidéken található Ceglédbercelen születtem, ahol az Aranyhegy volt a legismertebb szőlőterület, de gyerekkoromban a szőlő nem volt rám nagy hatással. Igaz, az álmom nem járt ettől nagyon messze, mert az általános iskola végén kitaláltam, hogy kertész leszek. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi campusán volt egy nagyon elhivatott tanárom, dr. Szőke Lajos, aki a fejébe vette, hogy létrehozza az első EU-s szinten is akkreditált szőlész-borász képzést az országban, megspékelve jó sok külföldi gyakorlattal. Olyan, ma már elismert borászok voltak az évfolyamtársaim, mint Ipacs Szabó István, Mérész Sándor, Egly Márk, Rakaczki Gábor, Zsurki Sándor, Krimin Attila vagy a Holdvölgy jelenlegi szőlésze, Erdélyi Károly. Tanulás közben jöttem rá, hogy hozzám valójában ez a terület áll közel, és 1997-ben már világos volt számomra, hogy szőlővel és borral akarok foglalkozni.

Út a Pannonhalmi Főapátság pincészetének főborász pozíciójáig

Friss diplomásként írtam egy önéletrajzot, amivel elmentem Budafokra a Törley-hez, de a portán sem engedtek be, ezért eléggé elbizonytalanodtam. Korábban dolgoztam gyakornokként a volt szekszárdi állami gazdaság privatizált és korszerűen felújított borászatánál, akkori nevén Liszt Pincészetnél, és az ottani főborász, Reile Gizella hívott, hogy csatlakozzak hozzájuk. Így esett, hogy egy 350 hektáros nagybirtokon kezdtem a pályafutásomat pincemesterként.

Szerettem a munkámat, de folyamatosan azt éreztem, hogy ez a birtok túl nagy, itt soha nem valósíthatom meg, amit a burgenlandi tanulmányutamon láttam. A kis családi birtokok ebben az időszakban kezdtek még csak éledezni. A kellő konzekvenciákat levonva jelentkeztem egy farmgyakorlatra Kaliforniába, így 1999 augusztusától 2000 májusáig az USA-ban tanultam a szakmát. Úgy jöttem haza a tengerentúlról, hogy ha ezt itthon is meg tudom valósítani, akkor érdekel a szakma, de ha nem, akkor más kihívásokat keresek magamnak.

2001 nyarán Gál Tibor egri borász csapatába igazoltam, aki ebben az időben több magyar és határon túli pincészetnél dolgozott szaktanácsadóként. Pannonhalmán is magára vállalta, hogy kidolgozza a szakmai koncepciót. A gyakorlati megvalósítás kapcsán arra gondolt, hogy engem igazol át a Dunántúlra. Így kerültem 2003 januárjában a Pannonhalmi Főapátság pincészetébe főborászként és ügyvezetőként.

 

Megkapni a hazai borászok legrangosabb elismerését

A Magyar Bor Akadémia minden évben mintegy 800 olyan szakmabelit kérdez meg a jelöltek személyét illetően, akik valamilyen kapcsolatban állnak a borral. Az ő írásos szavazataik alapján a legtöbb jelölést kapott 4 fő kerül a második fordulóba. Ehhez a korábbi nyertesek még egy főt jelölnek még. A végső 5 fő jelöltből a 160 MBA-tag választja ki az Év Bortermelőjét.

Természetesen nagyon jólesik az elismerés, de az első pillanatokban szinte sokkszerű élmény volt a díj elnyerését tudomásul venni. Kellett hozzá néhány nap, míg fel tudtam dolgozni az élményt. A sok-sok gratuláció mögött rengeteg személy, emlék idéződött fel a szakmában eltöltött 30 év kapcsán.

Számomra ezt jelenti a borászkodás

Számomra a szőlővel és a borral való foglalkozás egy olyan tevékenység, amely a 21. században talán a legszorosabb kapcsolatot tartja fenn a természettel, annak folyamatos körforgásával. Emellett szerves része az emberi kultúrának a régmúlttól a jelenig. A szőlőben gépészek vagyunk, a gazdálkodásban közgazdászok, a marketingben és értékesítésben társadalomtudósok, néha már „filozófusok”. Közben pedig azzal a növénnyel foglalkozunk, amit a Biblia a legtöbbször említ, s aminek terméséből sajtolt ital az eukarisztiában Krisztus vérét jeleníti meg…

Mint palackba zárt italnak, a végterméknek minden körülmények között finomnak kell lennie! Ezt ráadásul folyamatosan változó körülmények között kell megvalósítani, hiszen nincs két egyforma évjárat. Számomra fontos, hogy a szőlő termőhelye megjelenjen a borban, lehetőleg úgy, hogy azt minél kevesebb behatásnak tegyük ki. Ehhez véleményem szerint az az út vezet, ha nagyon céltudatosan végezzük a borkészítés stabilizáló és harmonizáló pinceműveleteit.

A szőlészetben a fajtaszerkezet racionalizálása a legfőbb terv. Határozott meggyőződésem, hogy túl sok fajtával dolgozunk a saját üzemünkben, a borvidékünkön, a régiónkban és az országban is! Szilárdan hiszek abban, hogy a jó minőségű bor csakis kiváló alapanyagból készíthető el. Tudnunk kell megtalálni a legmegfelelőbb fajtát és művelésmódját. Tudnunk kell kiaknázni a borvidék kitűnő és egyedi adottságait az ekképp választott fajták segítségével. Fehér fajták közül én a rajnai rizlingben hiszek, míg a kékszőlők közül a pinot noir lehet sikerünk záloga.

További célom a borászatban a technológia finomhangolása. Nem akarok a technológia mellett elköteleződni, de be kell látni, hogy ez a terület többet fejlődött az elmúlt öt évtizedben, mint az azt megelőző ötszáz évben összesen. Véleményem szerint tehát nagy hibát követnék el, ha kizárnám magam a jelenkorból. Továbbra is egy klasszikus gravitációs technológiával dolgozunk, mint eleink évszázadokkal ezelőtt, viszont apró technológiai elemekben az évjárat függvényében be kell csempésznünk a 21. századot is a mindennapi munkába.

Elismerés és pozitív visszacsatolás

Túl azon, hogy örömmel tölt el, hogy megkaptam az Év Borásza címet, azt gondolom, hogy ez egy pozitív visszacsatolás is az eddig elvégzett munkáról! Ugyanakkor azt is gondolom, hogy ha most „elégedetten hátradőlnék”, a borászvilág gyorsvonati sebességgel haladna el mellettem. Felelősség is egyben, hiszen különösen az ország legnagyobb múltú szőlőbirtokán gazdálkodhatok, a borkedvelő közönség pedig továbbra is állandó minőséget és izgalmas tételeket vár a jövőben. Bízom benne, hogy nem okozok majd csalódást!

 

szöveg: Liptai Zsolt, Nagy Réka

fotók: Pannonhalmi Főapátság pincészet Facebook, Magyar Bor Akadémia Facebook