Hírek

Tartalom megjelenítő

MATE-sok projektje a legjobbak között!

Két MATE-s hallgató is tagja volt annak a 4 egyetem 5 hallgatójából álló csapatnak, akik pályamunkájukkal 200 projektből a legjobbak között végeztek. A megmérettetésen a Hungarian Startup University Programon keresztül a MATE-t Pintér Bertold (Szent István Campus, mezőgazdasági mérnök BSc) és Nagy Attila Sándor (Károly Róbert Campus, programtervező informatikus FOSZ) képviselték. A projektgazda, Pintér Bertold csapatát erősítette még Jaroszczák-Szabó Bence (Óbudai Egyetem, villamosmérnök BSc), Gáspár Berta (Budapesti Metropolitan Egyetem, formatervező művész MSc) és Ottóffy Bálint (Budapesti Corvinus Egyetem, vállalkozásfejlesztés MSc) is. Az elért sikerekről és a további tervekről Pintér Bertolddal és Nagy Attila Sándorral beszélgettünk.

​​​​​​​A Hungarian Startup University Program egy szabadon választható kurzus. Miért döntöttetek úgy, hogy felveszitek? Pontosan mit is tanultatok?

Pintér Bertold: A HSUP kurzus célja, hogy betekintést engedjen a startupok világába. Tanultunk az indításukról és végig vettük azokat a fontos lépéseket, amik szükségesek egy startup sikeressé válásához. Engem személy szerint mindig is vonzott ez a világ, így amint tudomást szereztem a tárgyról, egyből jelentkeztem is.

Nagy Attila Sándor: Programtervező informatikus hallgatóként engem is vonz a startup világ, az innovatív ötletek kidolgozásának, validálásának, megvalósításának és értékesítésének folyamata. Egy startup kezdő időszaka nagy kockázattal jár, s nagy részben sikertelenül zárul, mégis ez a legelső és legaktívabb életszakasza minden innovatív vállalkozásnak. Kicsit talán erősen hangzik, de a startupok mozgatják a világot. A programozók szinte kivétel nélkül szeretik és fogadják a technológiai kihívásokat, mi vagyunk a látnokok, akik megtervezik a jövőt.

 

Közös projekttel indultatok egy megmérettetésen. Ezen mindenki részt vesz, aki felveszi ezt a kurzust, vagy külön kellett rá nevezni?

P. B.: A HSUP 2 féléves tárgy. Az első inkább elméleti fókuszú. A tárgy teljesítéséhez több modult teljesítése mellett fel kellett töltenünk egy úgynevezett one-pagert, vagyis ötlet tervezetet is. A második félévre ezeket kiértékelték, és amelyik ötleteket megfelelőnek gondolták, azoknak az ötletgazdáit felkérték projektgazdának, a többiek pedig amennyiben szerették volna folytatni a tárgyat, csapattagként csatlakozhattak egy számukra szimpatikus projekthez.

N. A. S.: Országosan 200 projektet válogattak ki a HSUP-hoz csatlakozott egyetemeken, ebből a MATE bizottsága 9 projektet választott ki a one-pager-ek alapján. A projektekhez egyetemtől függetlenül lehetett csatlakozni, de én szerettem volna a MATE berkein belül maradni. Így csatlakoztam Bertold csapatához.

Milyen pályamunkával neveztetek?

P. B.: A mi ötletünk a permetező drónnal dolgozók életét szeretné megkönnyíteni. Fontos hangsúlyozni, hogy nem egy drónt, hanem egy teljesen különálló földi egységet terveztünk. Az eszközünk célja, hogy a terepen egy ember is biztonságosan és hatékonyan tudja üzemeltetni a drónt, amelyhez elengedhetetlen a praktika és a biztonság. A permetező drónok munkáját kicsit úgy kell elképzelni mint egy Forma-1-es futamot. Az a cél, hogy folyamatosan a maximumát nyújtsa a gép, és a lehető legkevesebbet álljon, ehhez azonban elengedhetetlen a megfelelő kiszolgálás. Az eszközünk egy moduláris egység, amellyel a drónba történő permetlé keverési ideje minimalizálható, a munkát végző személy munkafolyamatai pedig csökkennek, egyszerűsödnek. Mivel vegyszerekkel is kell dolgozni, a munkabiztonság is elsőrangú helyen szerepel.

 

Mennyire volt nehéz úgy dolgozni, hogy a csapat tagjai 4 egyetem hallgatói voltak?

P. B.: Bár a csapat minden tagja máshonnan származik, az internet világában könnyen orvosolható volt a távolság. Természetesen a személyes találkozót teljesen kizárni nem, inkább csak csökkenteni lehetett. A prototípus építését például személyesen oldottuk meg.

 

Ha jól tudom, nem volt előírás, ti mégis elkészítettétek az általatok tervezett eszköz prototípusát. Miért tartottátok ezt fontosnak?

N. A. S.: Nagyon fontosnak tartottuk, hogy a Demo Day-en a zsűri egy kipróbálható, tesztelhető eszközt is kézbe vehessen. Bár – már csak méreteiből adódóan is – prototípusnak nem nevezhető az elkészült “deszkamodell”, mégis nagy részben bemutathatóvá teszi azt a funkcionalitást, amit a prototípusnak majd tudnia kell.

Milyen eredményt sikerült elérnetek a versenyen?

P. B.: A Demo Day-en 20 csapat két csoportra bontva, két zsűri előtt adta elő az ötleteit. Ezt követően a zsűrik kiemelték a legjobbakat, amibe mi is bekerültünk.

​​​​​​​

Az ilyen jellegű versenyek általában arra is jók, hogy az ötletgazdák szponzort találjanak az ötletük megvalósításához. Volt esetleg cég, aki érdeklődött iránta? Mik a tervek a fejlesztésetekkel a jövőre nézve?

N. A. S.: Ami a terveket illeti, szeretnénk ősszel jelentkezni a NAK TechLab programba, mely a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara hosszú távú innovációs programja.

P. B.:  A zsűri egyik tagja tett felajánlást, jelezte, hogy szívesen támogatná a csapatot a továbbiakban.   Természetesen tudjuk, az, hogy valami jól hangzik egy prezentációban, még nem garantálja azt, hogy a termék berobban a piacra. Hosszú még az út, és az igazi kihívások még csak most kezdődnek. A következőkben a befektetéselemzés, a piackutatás és a termékfejlesztés kerül középpontba.


szöveg: Pintér Bertold, Nagy Attila Sándor, Nagy Réka
fotók: Pintér Bertold, Nagy Attila Sándor