Az automatizáció és a robotika motivációra gyakorolt hatásai

Utolsó frissítés: 2021 november 05.

Az egyetemi tudományos kutatómunka igenis lehet érdekes! A jó témaválasztásnak köszönhetően a hallgatók úgy ülhetnek le megírni szakdolgozatukat vagy Tudományos Diákköri Konferenciára szánt értekezésüket, hogy a kíváncsiság és az új eredmények megismerésének vágya fogja őket munkára ösztönözni - nem pedig a határidő közelsége. Új cikksorozatunk célja, hogy olyan embereket mutassunk be, akik sikeresen megtalálták azt a témát, amibe örömmel ástak munkájuk során egyre mélyebbre.

Krecz Péter pénzügy-számvitel alapszakon végzett a jogelőd Károly Róbert Főiskolán, majd közel 10 évvel később úgy döntött, vezetés és szervezés mesterszakon folytatja tovább tanulmányait. Az automatizáció és a robotika motivációra gyakorolt hatásai című dolgozatával 3. helyezést ért el a 2020/2021-es év őszi Tudományos Diákköri Konferenciáján. Péter a vele készített interjú során mesélt a témaválasztásáról, elmondta, milyen volt a témavezetőkkel folytatott közös munka és megosztott velünk néhány, a kutatás során kapott érdekes eredményt is.

Szerettem volna megmutatni, hogy képes vagyok helytállni
Az alapképzés során még nem éreztem bátorságot arra, hogy részt vegyek egy TDK-n. Talán sokan érzik azt a tanulmányaik során, hogy „csak legyünk már túl rajta” és nem pattan ki az a bizonyos szikra. De, ha fejben összeáll a „nagy terv” és a kellő motiváltság is fellelhető, akkor már csak egy kis bátorságra van szükség, ami után az első állomás a Tudományos Diákköri Konferencia. Büszke vagyok rá, hogy a mesterképzéses tanulmányaim során részt tudtam venni a konferencián, hiszen titkon mindig is szerettem volna megmutatni, hogy képes vagyok helytállni.

Partnerségen alapuló együttműködés
Mesterképzéses tanulmányaimat közel tízéves munkaerőpiacon töltött esztendőt követően kezdtem el. Ekkor már biztos voltam abban, hogy milyen témában szeretném megírni a dolgozatomat. De az ötlet és a motiváltság meglétéhez nagyban hozzájárult oktatóim támogatása, akik hittek a témámban, hittek bennem. Kiemelten köszönöm a kitartó együttműködést Dr. Herneczky Andrea tanárnőnek, illetve Dr. Csernák József tanár úrnak, akik inspiráltak és végig kísértek az utamon. Éreztem, hogy az együttműködés partnerségen alapul. Egyáltalán nem tanár és diák viszonyról beszélhettünk, hanem egyenrangú partnerek voltunk, ahol mindkét fél részéről teljes volt a megértés és az elfogadás. Mindenki tudta, mi a cél, ami felé tartunk. A munka során mindannyiunk tanult sok új dolgot, illetve a közös gondolkodás felszínre hozott olyan meglátásokat, amelyeket később hasznosítani tudtunk a dolgozatom megírása során.

„Az automatizáció és a robotika motivációra gyakorolt hatásai”
Az első gondolat a címet olvasva az lehet, hogy ez a „történet” valamiféle utópisztikus világ felvázolásáról szólhat. Azonban, ha elkezdünk belemerülni a témába, akkor egyértelművé válik, hogy itt a robotizáció és az emberi motiváció kapcsolatáról van szó. Azt gondolom, hogy a robot és az ember kapcsolata még a laikusok érdeklődését is felkeltheti. A dolgozatba belelapozva pedig egyértelművé válhat, hogy ez nem valamiféle fikció, hanem jelenleg is zajló, a mindennapjainkat körülvevő folyamatosan változó és fejlődő környezet, ahol ember és gép működik együtt.

Az elfogadás mértéke az életkor csökkenésével növekszik
Gondoljunk vissza a történelemben bekövetkezett nagy ipari forradalmakra. Megtörtént, hogy akár egy gépi gyártósor felépítését követően az emberek kétségbe estek, hogy a gépek elveszik a munkájukat. Igyekeztem a témát továbbvinni napjainkba, ahol nap mint nap új technológiai vívmányok születnek és mégsem fejt ki ellenállást a társadalom. Így jött az ötlet, hogy megvizsgáljam, vajon változtak-e az emberi attitűdök a gépekkel kapcsolatban vagy még mindig érzékelhető valamiféle ellenállás a témában.

Igyekeztem felszínre hozni a téma során, hogy a robotika nemcsak a nehézipar által használt gépekről szól, hanem egy irodai környezetben a mindennapjainkat megkönnyítő szoftverrobotok (vagy akár a mesterséges intelligencia) is ennek tekinthető. A kutatásom során kiderült, hogy az elfogadás mértéke a megkérdezettek életkorának csökkenésével növekszik. A fiatalokban szinte fel sem merülnek félelmek a témával kapcsolatban.

A digitalizáció hiánya lassítja a fejlődést
Érdekes volt számomra, hogy kapcsolat figyelhető meg a nyelvismeret és a témában való jártasság között. Ez is talán még egy érv, miért is elengedhetetlen, hogy nyelveket tanuljunk, hiszen az információhoz való hozzájutás, a folyamatos önfejlesztés és a kapcsolatok építése az élet minden területén csak a hasznunkra válhat.

Többéves multinacionális irodai környezetben eltöltött év során egyértelművé vált számomra, hogy a hatékonyság és a precizitás a robotika és az automatizáció nélkül szinte alig növelhető. A digitalizáció hiánya a fejlődést lassítja és ennek hiánya csak a lemaradás lehet.

Merj újat kitalálni!
Az alapképzés egy tökéletes kiindulás, ahol a gondolatok szárba szökkenhetnek. Még, ha nem is érezzük kiforrva az elképzeléseinket, akkor is bátorítok mindenkit, hogy vágjon bele a kutatómunkába, amelyet mesterképzés során akár tovább vihet és fejleszthet, vagy akár tudományos szintre emelhet. Merjünk elrugaszkodni, merjünk újat kitalálni. Sok sikert!

 

szöveg: Krecz Péter, Nagy Réka
fotók: Krecz Péter, Pixabay