Hírek

Minden eddig oktatott hallgatómat megölelném, általuk is az vagyok, aki vagyok!

A Hallgatói Önkormányzat nevében Csőgér Szilárd hívott fel telefonon és gratulált nekem. Először nemigen értettem, hogy mihez, de amikor tudatosult bennem, akkor nagyon meghatódtam. Az első gondolatom az volt, hogy tévedés történt, csak elnézték a számokat, hiszen olyan sok kiváló kollégám van a Campuson. Miért pont én kapnám meg ezt a díjat?! Ezt követte a második gondolat, hogy minden eddig oktatott hallgatómat megölelném, annyira aranyosak, általuk is az vagyok, aki vagyok, köszönöm mindenkinek.

 

El lehet érni, hogy a hallgatók ne csak kötelességből járjanak be az órákra?

Ha csak egy szóval válaszolhatnék a kérdésedre, akkor a szeretetet mondanám. Szeretem a Hallgatókat, szeretem a tantárgyakat, amiket oktatok és szeretem magát az oktatást is.

Ha bővebben kell válaszolnom, akkor a tárgyi tudáson kívül (ami a tantárgy oktatásához alapvetően szükségeltetik) fontos még – és el is várom önmagamtól – az empátia, az alázat (mind szakmai, mind emberi szempontból), az emberség és az az önző vágy, hogy elérjem azt, hogy a tanított tantárgyaimat mindenki megértse és megszeresse.

A Hallgatók sokszor rádöbbennek, hogy nem is olyan nehéz a számvitel 

Szerintem a világon a leglogikusabb és legkönnyebb tantárgyakat tanítom. Tudom, hogy ez nem igaz, de én így állok hozzá, és én ezzel a hozzáállásommal „fertőzöm meg” a Hallgatók elméjét is, akik valami rejtélyes okból sokszor rádöbbennek, hogy nem is olyan nehéz a számvitel.

A tananyag évente többszöri frissítése miatt sokszor én is kesergek, de éppen ez az, ami lehetőséget ad nekem megmutatni azt, hogy én is esendő vagyok és én is tévedhetek, hogy én sem emlékszem mindenre pontosan. A Hallgatók ekkor szembesülhetnek azzal, hogy én is ember vagyok, én is tévedek és felejtek, és ezt be is vallom. Sőt, azt mondom, hogy nem baj, ha nem tudunk mindent, mert nem is tudhatunk… Viccesen meg szoktam jegyezni, hogy ha adózásból és számvitelből valóban mindent tudnék, akkor vagy egy kényelmes és exkluzív bőrfotelben pöffeszkednék vezérigazgatóként, vagy a büntetésvégrehajtás vendégszeretetét élvezném.

 

Csak a köszönet az, ami jön a szívemből, szavak nélkül 

Hogy mit jelent nekem a díj, azt nem tudom száraz szemmel elmondani és szavak sem jönnek ki a számon... Az én szakmámban nem létezik ennél nagyobb elismerés… és most megkaptam… csak a köszönet az, ami jön a szívemből, szavak nélkül…

És ahonnan mindez indult, a kezdetek

25 éve vagyok az oktatói pályán, melyet 1998. január 1-jén kezdtem meg a Neumann János Egyetem (Kecskemét) jogelőd intézményében, az Agrárökonómia Tanszéken. Az akkori kiváló kollégáktól nagyon sokat tanultam mind szakmailag, mind emberileg. A mai napig sokat köszönhetek nekik.

Ezt követően 2001 nyarán megkeresett a gyöngyösi Alma Materem (az első diplomámat a gyöngyösi főiskolán szereztem), hogy szívesen látnának oktatóként. Ezzel akkori életem legnagyobb kívánsága teljesült. 2002. február 1-jén meg is kezdtem Gyöngyösön az oktatást főiskolai tanársegédként. A 21 év alatt, amit eddig itt töltöttem, nagyon sokat tanultam a kollégáktól és a hallgatóktól is, hiszen mindenki tanít mindenkit, csak legtöbbször nem vagyunk ennek tudatában.

Voltak (önmagamból induló) mélypontok a pályafutásom alatt, például nemtudás-krízis, ekkor szaladtam a könyvtárba és szakkönyvekkel láttam el magam, hogy felzárkózzam. Voltam szakmai-kiégés közeli állapotban, ekkor a nézőpontomat, hozzáállásomat változtattam meg, vagyis lazítottam a görcsös önmagammal szembeni elvárásaimon és próbáltam még több színt és valóságot vinni az oktatásba, hogy én magam is megújulhassak közben – sikerült.

A pályán a tisztelet tart, amit a hallgatók, a kollégák, a tanított tantárgyak és az oktatás iránt érzek.

Testi és lelki töltődés a hétköznapokban 

A hétköznapokban otthon a kisfiamból, a vele való harmonikus kapcsolatból merítek erőt. Szabadidőmben a Mátrát járom előszeretettel gyalogosan, s az utóbbi időben már kerékpárral is és minden pillanatát élvezem.

A munkanapokon pedig a jelenlegi és a más egyetemre került kollégákkal való, sokszor baráti kapcsolatokból és a hallgatókkal való jó viszonyból merítek erőt – próbálom minden napomból a lehető legtöbbet kihozni, minél többet mosolyogni és nevetni.

 

szöveg: Dr. Tóth Eszter, Nagy Réka
fotók: Nagy Réka