Hírek

Gondolta volna?

Nemcsak aukciós házakba, hanem akár múzeumokba is kerülhetnek olyan alkotások, melyeket nem feltétlenül az a művész készített, akinek a szignója a képen szerepel. Hogy történhet ez meg? Bár sok helyen a vizsgálatok alapjául szolgál a statikus elemzés és az ecsetkezelés megítélése, ezek egyike sem jelent teljes biztonságot egy festmény szerzőjének megállapításában, főleg abban az esetben, ha a vizsgált festményt többször is rosszul restaurálták vagy éppen hamisították.

Festőtanonc sokszorosítók

Előfordulhat az is, hogy egy adott művet nem évszázadokkal később, hanem az adott korban sokszorosítottak. Például az 1800-as években, amikor a festőnövendékek a nagy művészek által működtett műhelyében tanultak – pl. Munkácsy Mihály is működtetett ilyet, ahol többek között Rippl-Rónai József is tanult –, előfordult, hogy azt a feladatot kapták, hogy másolják le a mester egy alkotását. Valószínűleg így készült Munkácsy Mihály Kutyacsalád című festményéből is három példány.

Milyen rétegekből áll egy festmény?

Az alkotás alapja az úgynevezett hordozó. Erre dolgozik az alkotó. Ez lehet például vászon, fatábla, papír vagy karton. A hordozóra sok esetben visznek fel alapozóréteget, ami egyedi és megismételhetetlen, ugyanis a felhasznált anyag korszakonként változik. Erre kerül a festékréteg, majd a XIX. század második felétől a záró lakkréteg.

Érdekesség, hogy a művészek rendszeresen festik át az alkotásaikat. Vagyis, ha nem tetszik nekik az első mű, új rétegben kerül rá a tökéletesített verzió – vagy egy teljesen önálló új téma. Például, ha röntgenfelvételt készítünk Munkácsy Mihály képeiről, előbukkannak a szabad szemmel látható alkotások alatt rejlő vázlatok, melyekből végül megvalósult a végleges kompozíció. A röntgenfelvételek egyébként arra is alkalmasak, hogy megerősítsék vagy éppen megcáfolják, hogy egy adott képet tényleg az készítette-e, akinek a szignója az alkotáson látható. Ha például egy átvilágított Munkácsy képen azt látjuk, hogy egy gombolyaggal játszó kiscicára lett ráfestve, az kizárja, hogy ő az alkotó, hiszen tőle a festmény alatt rejlő alkotás műfaja teljesen idegen volt.

Festményvizsgálati módszerek

Számos más módszerrel elemzik még a szakemberek a festmények eredetiségét. Ilyen például a képek ultraviola és infravörös fénytartományban történő megvilágítása.

Az UV fény segítségével például láthatóvá válik a különböző korokban használt, különféle összetételű festékek közti eltérés.

A kép infravörös fény alatt történő vizsgálatakor előbukkannak a normál fényű megvilágításnál láthatatlan alárajzolások, a rejtett szignók, valamint felfedhetők a szabad szemmel nem látható sérülések is.

Mikroszkópot használnak például a szignó hitelességének a vizsgálatához, ennek egyidejűsége a művel ugyanis az egyik legfontosabb kritérium. Emellett a festmény évtizedek alatt kialakuló repedéshálóját is sztereomikroszkóp segítségével vizsgálják.

És végül, de nem utolsó sorban térjünk rá a roncsolásmentes anyagvizsgálati módszerre, a röntgen fluoreszcens spektroszkóp használatára, amivel nem csak a felhasznált festékek kémiai összetételét lehet vizsgálni (kiderül, használhatta-e az adott művész a képen látható festékanyagokat, létezett-e már akkor) – majd ez alapján a folytón változó receptúrák ismeretében a festmény keletkezési ideje is megállapítható. Emellett többek között érzékelhetővé válnak a festmények felületén többek között a radioaktív szennyeződések is, melyek a II. világháború után jelentek meg a képeken. Hamis festmények azonosítására is alkalmas ez a módszer.

Ahogyan azt láthatjuk, a festmények hitelességének vizsgálatánál a művészettörténeti kutatások mellett egyre fontosabb a modern technológiák bevonása és az alkotók festészeti alapanyagainak kutatása is, hiszen egy műtárgy fizikai és kémiai tulajdonságokkal is rendelkezik, amik ugyanúgy jellemzik egy alkotó stílusát, mint maga a műtárgy szellemisége. A művek megítélése így nem csupán stíluskritikai elemzési folyamat, hanem egy természettudományos kutatásokon alapuló kutatómunka is, hiszen a festékhasználatra pontosan úgy jellemző az egyediség, mint az ecsetvonásokra – hangsúlyozta Végvári Zsófia.

 

szöveg: Nagy Réka, Végvári Zsófia
fotók: Nagy Réka